---

TRIANON! TE ÁTKOZOTT, TE SZEMÉT! HA ÉN NEM!? MAJD A FIAM! DE MEGFIZETSZ MÉG EZÉRT!!!!

 

 Ó HAZA!

Elsiratjuk Ó hazát, elsiratjuk százszor, 
S útlevéllel utazunk keresztûl hazánkon.

Ahhoz hogy ma elmenjél MOHÁCS-ra
Románul kell tudnod, Magyar már hiába.

Jugoszlávok õrzik tenger partjainkat,
úgy õrzik már vissza sem adják FIUME-nkat.

Cseszlovákok sielnek TÁTRÁBAN S FÁTRÁBAN, 
El is nevezték már Pozsonyunkat ........nak.

Az osztrákok büszke vára már nem nyög
Mátyás bús hadától, õk is elloptak egy
darabot drága szép hazából.

Oroszok azt hitték õk a törökök
s ötven évig a magyar igától nyöszörgött.
Száz ötven év után a török gyógyfürdõket hagyott,
Oroszok után Szartenger maradott.

1992/7/12. Turul








ÉNEKEKET IROK HOZZÁD!


Énekeket irok hozzád drága édes Magyarország.
Szavaimat könnyekbe foglalom hisz elszavalni nem tudom.

Érzésekkel tele szivem - helye másnak itt már nincsen.
Magyar nyelvem drága kincsem, szebben cseng mint arany pénzem.

Anya nyelvnél drágább nincsen, millió pénz kevés itten.
Fejem veszik?? Vesszék fejem!  Magyar nyelvem nem szégyenlem!
Magyar nyelvem ékes kincsem, nekem nálad drágább nincsen.

1992/03/04. Turul

Itt az idõ hogy tanulj Magyar!


Szégyened nagy MAGYAR habár bánatod még nagyobb
hogy Ékes Erdély földjén román lappajog.

Jó ember a magyar mig fel nem bosszantják
odacsap mint Toldi karja s a malomkõ alja!

MAGYAROK NYILAITÓL már nem fél senki sem
hova lettél hazám Magyar nemzetem?

Határainkat megszabták mint szabó a szövetet
Magyar földben rablók magva kel!
Ültettétek magvatok s a magyar csak nézte,
segitett is, magyarok jó lelkü népe.
Elhittük szavatok minden átkos mondatot.
"LÁBUNKAT NYALTÁTOK S HÁTUNKBA KÉSETEK VÁGTÁTOK"!

1992/ 2/14. Turul.

AHOVA ÉN TARTOZOM!


Bárhova is vetne sorsnak fellege,
hol születtél, MAGYARORSZÁG  a neve.

Hol elsõként ada kedves meleget a nyár,
Hol elsõként piritá arcod õsznek szele,
Hol télnek hidegében dermedtél ,de melegitett
játék öröme.
Hol elsõként tavasz virágai nevettek rád.

Még mindig érzem hazám szeretõ melegét
s tudom hogy vissza vár mint szeretõ gyermekét.
Mikor rágondolok hogy "megcsaltalak" édes hazám
testemben a vér bizseregve föl-le jár.

Én érzem s tudom, hogy e föld kerekén honom nem lelem.
Mert testem s lelkem téged kiván.
Érted vérem boldogan ontanám.
DRÁGA OTTHONOM, MAGYAR FÖLDEM, SZÜLÕHAZÁM.

1988/11/11  Turul.









MIÉNK E ORSZÁG!

Egyesülj hazám, egyesülj újra!
Ki határodon kivül él ,fogadd be újra.

Ne hagyd, hogy népem széjjel szakadjon
szent nevünk elmosva maradjon.

Kik életüket áldozták érted MAGYARSÁG!
Nem pénzért tették, jelszóért" SZABADSÁG"

Vissza kaptad hazám szabadságod újra
ne hagyd, hogy az idõ nevünket elmossa.

Miénk e ország magunk ura lettünk végre
ember fia elõtt mi már nem borulunk térdre.
És ha egykor hazánkat újra veszély fenyegeti 
fogjunk össze együtt egy karként nemzetünk!!!!

Õseink szelleme és jelenünk gyermeke
egy magyarként küzd majd HUN-ok nemzete.
Félünk mi Istentõl, nem ember fiától!!

TÉRDRE BORULNI?? CSAK ISTEN AKARATÁBÓL!!

NEM LESZ ITT 56, NEM JÖN EL ÚJRA!
MAGYAROK NYILAI ERÕSEK ÚJRA!!

1989/10/8.  Turul..

---

BUDAPEST

Magyarország szive s lelke,
rágondolok Budapestre.
Hol büszke vize Dunának, mossa partját Budának.

Hegyes-Dombos Budának és siksága Pestnek.
Ékes hidaik mint karjaik egymásba fonódnak.

Köztük Duna folyik s mégis egyként állnak.
Két testvér mindig egymás mellett állott 
s jóban s rosszban egymásra vigyázott.

Nevelte fiait legjobb Magyarjait, 
siratta holtait szabadság fiait.

Fõvárosunk BUDAPEST szive Magyarságnak,
Duna s Tisza vize táplálja hazánkat.

1994/3/12.  Turul.

MÁRCIUS 15.

Eljött a nap újra itt van 
Márciusnak büszke napja,
Magyar szabadság hajnala.
Magyar szabadság szava harsan.
"ITT AZ IDÕ, MOST VAGY SOHA"

Nem felejtjük hõseinket, áldás rájuk mind örökre!
Értünk haltak és mi értük élünk 
fenttartjuk szent örökségünk.
Szabadságért élünk s halunk,
Magyar földön büszkék vagyunk.

Nem felejtjük hõseinket, 
büszkén zengjük neveiket.
Leborulunk sirjaikhoz, 
s mondjuk el szent neveiket.

ÁLDÁS REÁD MAGYAR HAZÁM 
ÁLDÁS REÁD ÉDESANYÁM.

1992/03/15.  Turul.

Anyák Napjára!

Ha életembõl elvehetnék s csokorba fognám 
az éveket s odaadnám mint ezer szál rózsát,
s elszavalnám a legszebb éneket.

Az sem lenne elég, hogy megnyugodjon lelkem.
Mit adhatnék mást neked?
Odaadnám életem!

De mivel, hogy te ezt úgysem fogadnád el,
ezer rózsa helyett fogadj el egy csókot
s anyák napján kivánom legyél mindig boldog.


1992/6/16. Anyámnak.  Turul.

Te vagy a Látogató